Tőke allokáció hatékonysága portfoliókban

Öt éven át követtem 85 közepes és nagy kapitalizációjú vállalat tőkeallokációs döntéseit. Azt akartam megtudni, hogy a buyback, osztalék vagy reinvesztálás közül melyik hozta a legjobb hozamot a részvényeseknek.

A buyback nem mindig működik

A részvényvisszavásárlást alkalmazó vállalatok 54 százaléka csökkentette az egy részvényre jutó értéket, mert túlértékelt árfolyamon vásárolt vissza. A sikeres buyback programok közös jellemzője: alacsony P/E ráta időszakban történtek, és a menedzsment következetesen tartotta magát az előre meghatározott kerethez. Azok a cégek jártak a legjobban, amelyek opportunista módon, piaci zuhanások után vásároltak vissza részvényeket.

Osztalék versus növekedés

Az osztalékfizető vállalatok stabilabb hozamot produkáltak alacsony volatilitással. A növekedési projektek reinvesztálása viszont csak 38 százalékban hozott magasabb ROIC-ot, mint az eredeti üzletág. A probléma gyakran a rossz projektszelekció volt, nem a stratégia maga.

Amit a ROIC elmond

Összevettem a tőkeköltség és a projekt ROIC közötti különbséget. Ahol az új beruházások ROIC-ja meghaladta a WACC-ot legalább 4 százalékponttal, ott a reinvesztálás jobbnak bizonyult az osztaléknál. Ellenkező esetben az osztalék vagy buyback hozott több értéket.

Most minden ajánlásomban megnézem a menedzsment múltbeli allokációs döntéseit. Ha a ROIC történetileg gyenge, inkább az osztalékemelést támogatom a terjeszkedésnél.